Sziasztok!:)
Kedd van, 26-a és fél 10, nekem rég az átszállásokkal illetve a légi koszttal kéne foglalkoznom, ehelyett itthon ülök, a szobám ugyan olyan mint máskor, sehol egy bőrönd, sehol egy doboz... Mi is történt?!
Szóval ahogy azt már említettem, csütörtök volt a határidő, a vízum nem jött meg én pedig már aznap letettem arról, hogy mi kedden útnak induljunk. Az ügynökség még aznap is győzködte apumat, hogy ne toljuk el a repülőjegyet, meg lesz a vízum keddre... Aha, tényleg úgy tűnik. A repjegyünkkel még csütörtökön várólistára tettek, de lövésünk sem volt, hogy mikor fogunk menni. Hát és most van kedd, amikorra állítólag "biztosan" megjött a vízumunk, bár nekem valahogy nagyon nem úgy tűnik... Az is kiderült, hogy július 24-énél nincs korábbi időpont, amikor lenne négy szabad hely, szóval most nagyon úgy tűnik, hogy egy hónapot csúszik az egész utazás. A szállásfoglalás is el lett tolva négy héttel, és most már az lenne igazán nagy kib*szás, ha ezalatt az egy hónap alatt se jönne meg a vízumunk...
Nos... Ha már itt tartunk, kíváncsi valaki a véleményemre? Akár igen, akár nem, én most leírom, mert valamit már kell kezdenem vele. Szóval mikor kiderült ez az egész költözősdi, mikor már komolyabb fordulatokat vettek a dolgok, nem voltam túl lelkes. Persze, imádtam Ausztráliát, és egyszer mindenképpen vissza akartam menni, de hát ez volt az első évem a gimiben, a lehetőségekhez képest igen jó volt, rengeteg új emberrel ismerkedtem meg, elég volt nekem egy kis időre a változásokból ennyi is. Aztán szépen sorban, ahogy alakultak a dolgok, egyre lelkesebb lettem. Tudtam, hogy jó lesz, éreztem, hogy nem fogjuk megbánni. Aztán valahogy az egész lejtmenetbe állt, pontosan akkor, amikor az aberrált fickó nem vette meg végül a házunkat. Azóta így mennek a dolgok, ezzel kapcsolatban semmi pozitív nem történt, és őszintén szólva kiábrándultam ebből az egészből, nem akartam tudni a részleteket, csak végre kint lenni, mert az azt jelentené, hogy nincs több dolog, amin izgulni kéne. Csütörtökön minden porcikámmal reméltem, hogy megjön a vízum, és kedden mehetünk, de valójában legbelül már akkor tudtam, hogy nem így lesz. És ma este, amikor apum mondta, hogy el lett tolva négy héttel az egész, hát én kiakadtam. Napokra számítottam, esetleg egy-két hétre, de nem egy egész hónapra... Rengeteg hűhó a semmiért... És őszintén szólva kivagyok. Mintha már senki se hinné el, hogy valaha is megkapjuk azt a rohadt vízumot... És igazság szerint én már ott tartottam, sőt, ott tartok hogy nagyon is ki akarok végre jutni, erre tessék... Bármennyire szeretném is, érzem, hogy ebből már semmi se lesz...
Na jó, ne haragudjatok, nem traktállak titeket tovább a hülyeségeimmel, inkább megyek aludni.
Nasziasztok!
