Helló mindenki!:)
Arra az elhatározásra jutottam, hogy ismertetem veletek az
előzményeket, illetve, hogy mégis hogyan kötöttünk ki Ausztráliánál. 
Az egész 2008-ban kezdődött, ugyanis akkortájt, ha jól emlékszem, márciusban mentünk mi először (és eddig azt hittem, utoljára is) Ausztráliába. A háromhetes kiruccanás oka csupán a nyaralás volt, a voksunkat pedig azért a kenguruk földje mellett tettük le, mert ismerőseink már jó párszor visszajártak "nyaralni". Ezekből a nyaralásokból később 2 év kint élés következett, de ez egy teljesen más téma.:)

Szóval az akkor ott eltöltött három hét nagyban befolyásolta a döntést, ugyanis apum annyira szimpatikusnak találta az egész helyet, az embereket és minden ausztrál dolgot, hogy ő már (saját bevallása szerint) haza se jött volna akkor.:) A hazajövetel anyumon múlott, de ez sem lényeges. Hazajöttünk, vissza akartunk menni, ez volt a helyzet állása. Aztán, valahogy 2011 vége felé kezdett újra előjönni a dolog, komolyabban, mint valaha is gondoltam volna. Azt, hogy kevesebb mint egy év elteltével már költözünk is, még mindig nem tudom felfogni, pedig ideje lenne.:)

Szóval az már vili, hogy miért pont Ausztráliába, na de hogy egyáltalán miért, az itt a kérdés! Ebbe túlságosan nem mennék bele, a részletektől is megkíméllek titeket, legyen elég annyi, hogy apum munkahelyén nem-igen akad mit csinálni, áll az építőipar mint f*sz a lakodalomban, hogy szépen fogalmazzak.:') Mondjuk úgy, hogy apum nem igazán preferálja az ország mostani vezetését/állását, és azt mondta, vagy ül még egy helyben tovább, és várja azt a bizonyos sültgalambot, vagy pedig tesz is valamit. Hát ebből a tenni akarásból lett Ausztrália, meg az egész költözősdi.:) Hogy mennyi mindent kellett ehhez megszervezni, aláírni, keresgélni, azt már el se árulom, részben azért mert fogalmam sincs róla, részben pedig mert ez egy rettentően bonyolult helyzet, órákig lehetne írni róla, viszont éppoly unalmas is.:) 

Hát itt tartunk most. A vízumkérelmet már beadtuk, pontosan két hete pénteken, hogy mikor jön meg, az pedig napok kérdése. A vízum egy évre szól, pontosabban 13 hónapra, de fene tudja még, hogy hol leszünk mi egy év múlva.:) Könnyen előfordulhat, hogy ebből az egy évből lesz még több is, de akár az is, hogy 13 hónap után hazajövünk, és itthon örülünk annak hogy megtanultunk perfect angolul.:) Ki tudja, annyi mindentől függ ez még...

Na de ha már ennyire belejöttem, elárulom, hogy én hogy érzem magam jelen álláspont szerint... Francba, nincs is erre szó!:) Úgy vagyok vele, mint egyes emberek a látószerveikkel - egyik sír, másik nevet. Biztos rohadt jó lesz, 8. éve tanulok angolul, szóval ez az egy év felteszi majd az i-re a pontot, az tuti.:) Nem vagyok az a befelé forduló típus, könnyen összebarátkozom bárkivel, legyen az fiú vagy lány, üzbegisztáni vagy pápua-új guineai.:) Ilyen téren nem hiszem, hogy gondok lesznek, sőt, én még szeretem is az új dolgokat, a változást. Vagyis eddig azt hittem, hogy szeretem, de néha belegondolok, hogy mennyi mindent kell itt hagynom Magyarországon, mennyi barátot, emléket, és mennyi boldog percet, és hát ilyenkor van, hogy felvillan az egésznek a negatív oldala is. De nem depizünk be! Nem ülök itthon egymagamban és bőgök amiért három hét múlva el kell menni, hanem minél több időt töltök a barátaimmal meg a haverjaimmal, és kiélvezem még a magyarországi élményeket. Hogy aztán majd legyen hely az ausztráloknak is!:) Mert abból is lesz bőven, ebben biztos vagyok.:)

Hát ennyi lettem volna mára, lehet kicsit sok is, akkor elnézést!:) Ha bárkinek kérdése, óhaja-sóhaja, panasza van, ne fogja vissza magát!;)
Na sziasztok!(: